Kedves Ulbi!
Köszönöm a fordítást, megnéztem. Hát lehet rajta agyalni egy darabig.
Kedves Gabóci!
Köszönöm a visszajelzésedet.
Igen, lehet rajta agyalni. Már egy hete én is ezt teszem. Rendszeresen azon kapom magam, hogy töprengek: Mi lett volna, ha Ice kevésbé kihívóan viselkedik, ha Tan többet foglalkozik a barátnőjével, ha Perth elmondja Tannak... Miért van az, hogy nemcsak Icet sajnálom és Tant, hanem Perthet is...
Végignézem, de nekem már sok az izgalom. Pedig úgy van, ahogy mondtad, hogy ez még az elviselhető horrorfilm kategóriába tartozik.
Itt tartok, és már várom, hogy vége legyen, mert nem bírom az izgalmakat.
Na, most lett vége! Hű, de vártam már! Alaposan utánagondoltam, és szerintem én még soha nem láttam horrorfilmet. Az lehet, hogy
belekezdtem már egy-kettőbe, de hogy végig nem néztem, az biztos.
Nem esett jól megnéznem, és nem is fogok soha többet horrort nézni. De nem emiatt a film miatt, hanem azért, amilyen érzéseket kivált
belőlem a műfaj. Utálok hirtelen megijedni, rémüldözni, félni, rettegni. Nagyon rossz! Pedig tényleg nem a kőkemény horror filmek közé
tartozik a The Swimmers. Látszik, hogy a fiataloknak készült, egyrészt, hogy szórakozzanak, másrészt, hogy a fejükbe verjék, hogy
védekezni kell a nem kívánt terhesség ellen.
Tetszett, hogy apránként, szép lassan jutottunk minden információ birtokába, mígnem összeálltak a darabok, és megértettünk mindent.
Jó volt újra thai emberekkel, nyelvvel, és helyszínekkel találkozni. Nagyszerű volt a fordításod. Szóval ha nem kaptam volna időnként szívbajt,
jobban élveztem volna a filmet. Azért azt elérted, hogy megnézzem, és már az is valami, mert ahogy már sokszor írtam, nem szoktam
mást nézni, csak amit fordítok. Köszönöm a feliratot!
Ez a kis szentély(?) nagyon megtetszett nekem: