Kedves Ulbi!
Bocsi, bár tegnapra ígértem, de hát ember tervez…
Sikerült megnéznem mindhárom részt, és hát…, nem is nagyon tudom, hogy mit mondjak.
Azzal kezdem, hogy az eredeti nagy kedvencem volt, bár ezt Te is tudod, így nagy elvárásaim voltak a japán változattal kapcsolatban, és nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire tudják átadni a tajvani hangulatát, a bennem keltett érzéseket.
Miután megírtad, hogy mennyire rövidek a részek az elvárásaim elillantak, hiszen negyedére csökkent a játékidő az eredetihez képest. Próbáltam teljesen új sorozatként tekinteni rá, de nem tudtam elvonatkoztatni az eredetitől, óhatatlanul is a hasonlóságokat kerestem, amik ugyan megvoltak, de sok esetben hiányérzetem volt.
Amit leginkább hiányolok a japán változatból az az, ami az eredetiben nagyon is megvolt, mégpedig az a titokzatosság, ami Linget a tajvaniban körüllengte, és ami arra késztetett, hogy a következő részt is látnom kell. Bár ez egy rövidített változat, mégis furcsa nekem, hogy még semmit sem kaptunk a két fiatal múltjából, amire az eredeti történet épült, amiből megérthettük a két fiatal viselkedését és lelkiállapotát.
Makio ebben a formában történő felbukkanása elég váratlan volt és jól meg is lepett, viszont tetszik, hogy itt elsősorban nem a félelemkeltésen van a hangsúly, bár gondolom, hamarosan előjön a másik oldala is. Az eredetiben egyébként Tong Dao nagy kedvencem volt, imádtam a kis pszichopatát

.
Harumi karaktere viszont nagyon hasonlít Mei-re, szegény Tasuyt meg mintha elfelejtették volna.
Összességében nem rossz, amit eddig láttam, még ha nem is vett le a lábamról, mint a tajvani. Az biztos, hogy folytatni fogom, talán a végére nekem is kedvencem lesz.
Mostanában nálam is a legkedveltebb sorozat a Love at Seventeen, mindig nagyon várom a részeket. Úgy terveztem, hogy belenézek az első részbe, és ha tetszik, akkor majd a végén maratonozok. Hát ebből persze semmi sem lett, az első négy részt egyben ledaráltam, most meg verhetem a fejem a falba, állandóan a vikin lógok, és azt nézem, hogy hogy halad a fordítás. Régen láttam már olyan tajvanit, ami ennyire levett a lábamról, úgyhogy éppen ideje volt, hogy felbukkanjon egy ilyen sorozat.
Nézem még a Lucky Romance-ot is, igazi agyzsibbasztós történet, de remekül szórakozok rajta. Bár a főszereplő lány orrhangjától sikítani tudnék, de Ryoo Joon-Yeol miatt mindenképpen bele kellett vágnom.
A Marriage Contract nincs tervbe véve, de majd egyszer lehet, hogy kedvet kapok hozzá.
Láttam, hogy még csak tervezed az Algernont. Az egy kihagyhatatlan sorozat és szerintem bátran kijelenthető, hogy YamaPi megkapta élete szerepét és tökéletesen el is játszotta, le a kalappal előtte.