Szia Rita
köszönöm a cikket a "faölelésről".
A kertemben van egy különleges diófa amit 15 éve én ültettem. Szinte hihetetlen de már több éve terem,
piros bélű a termése és nagyon finom.
Most már tudom mitől fogok meggyógyulni.

Szia dolores! Nagyon szívesen! Komoly mozgalma van a faölelésnek külföldön és hazánkban is.
A diófáról ezt írták: "diófa például mindenféle időben megél, ami annyit jelent, hogyha nem
tudsz valahová beilleszkedni, vagy bántanak, átölelsz egy diófát és önbizalmat fog adni."
Ezt is olvastam: "Bükk – Az egyik legerősebb energiamezővel rendelkező fafajta, lehangoltság,
depresszió, fáradtság és stressz ellen is célszerű megölelni – vagy nekitámaszkodni – legalább
tíz percre."
Én vegyes erdő mellett lakom. Nagyon szeretem, főleg, ha ki van tisztítva, akkor lehet benne
barangolni. Ha nincs kitisztítva, a sok aljnövényzettől mozdulni sem tud az ember. Mivel vegyes,
többféle fa, cserje, virág megél benne. Mindenféle kincseket, izgalmas dolgokat rejt magában.
De ha két kilométerrel odébb megyünk, akkor egy bükkerdőben találjuk magunkat. A két erdőt,
és azt, amit kivált benned, alig lehet összehasonlítani. Pedig egyik is erdő és a másik is.
A vegyes erdő csintalan, bolondos, játékos, vidámnak, felszabadultnak érzed magad benne.
A bükkerdő fenséges, komoly, bölcs. Megilletődve, meghatódva állsz/mész benne, még a levegőt
is halkan veszed, nehogy megzavard a csendjét. Ezt a hatást fokozza, hogy a bükkerdőben
félhomály van, mert a fák lombkoronája összezár, ezért aljnövényzet sincs, amerre nézel, magasba
nyúló, méltóságos bükkfa törzseket látsz. Felemelő érzés.
Ezek után nagyon is igaz lehet, amit az előbb írtam a bükkfa energiamezejéről. Anélkül is ezt
éreztem, hogy a cikkről tudomásom lett volna.
